2019. július 1., hétfő

Kamilla tunika

Kamilla tunic















































Viccesen színátmenetes felsőt horgoltam egy nagy gombolyagnyi fonalból, és most megosztom veletek a leírását. Ha van kedvetek, készítsétek el ti is :)

Kamilla tunika

Hozzávalók
* 1 gombolyag Scheepjes Whirl (60 % pamut, 40 % akril, 215-225 g/1000 m a gombolyag, 450 m/100 g, 551-es szín (Daffodil Dolally))
* 3,5 mm-es horgolótű

Méretek
* 205 g
* mellbőség 90 cm
* csípőbőség 105 cm
* felkarbőség 30 cm
* eleje hossza 60 cm
* horgoláspróba 21 pálca és 12 sor = 10 x 10 cm

Megjegyzések
* fentről lefelé horgoljuk
* a raglánvonalakon szaporítunk a vállnál, az oldalvonalakon szaporítunk a csípőnél
* a hónaljig körben horgolunk, onnantól pedig spirálisan
* a minta egy méretben készült, nagyjából az M-es méretnek felel meg

Módosítási lehetőségek
* a horgoláspróba és az itt megadott méretek alapján mindenki kiszámolhatja, hogy hány láncszemmel kell kezdenie és hány kört kell horgolnia, ha ettől eltérő méretű felsőt készítene
* kisebb/nagyobb méret esetén kevesebb/több láncszemmel kezdjünk
* kevesebb/több kört horgoljunk a hónaljig (a mellbőséghez igazodva)
* kevesebb/ több kört horgoljunk szaporítás nélkül a testhez
* kevesebb/ több körben szaporítsunk a csípőnél (a csípőbőséghez igazodva)
* ha sokkal nagyobb méretet horgolnánk, vegyünk még egy színátmenetes gombolyagot vagy egy ahhoz passzoló színnel egészítsük ki a tunika alját vagy a vállrészét
* a tunika aljára horgolhatunk csipkemintát is, de készíthetjük egyszínű fonalból is

Jelölések
* lsz * láncszem
* rp * rövidpálca
* erp * egyráhajtásos pálca
* ksz * kúszószem
* sormag * sormagasítás
* köv * következő















































Leírás
Kezdés: horgoljunk 124 lsz-et, majd ksz-mel kapcsoljuk körré a lszsort. Figyeljünk rá, hogy ne csavarodjon meg a lszsor.
1. kör: 1 lsz (sormag), 1-1 rp minden lsz-be, ksz a sormag tetejébe (zárjuk a kört). 124 pálca.
2. kör: 2 lsz (sormag), 1 erp a köv pálca tetejébe, 2 erp a köv pálca tetejébe (1. raglánvonal), 1-1 erp a köv 40 pálca tetejébe, 2 erp a köv pálca tetejébe (2. raglánvonal), 1-1 erp a köv 20 pálca tetejébe, 2 erp a köv pálca tetejébe (3. raglánvonal,) 1-1 erp a köv 40 pálca tetejébe, 2 erp a köv pálca tetejébe (4. raglánvonal), 1-1 erp a köv 18 pálca tetejébe, ksz a sormag tetejébe (zárjuk a kört), ksz a köv pálca tetejébe (erre azért van szükség, hogy a sormagasítás vonala kövesse a raglánvonalat, így szinte észrevétlen marad). 128 pálca.
3. kör: 2 lsz (sormag), 1 erp a köv pálca tetejébe, 2 erp a köv pálca tetejébe (1. raglánvonal), 1-1 erp a köv 41 pálca tetejébe, 2 erp a köv pálca tetejébe (2. raglánvonal), 1-1 erp a köv 21 pálca tetejébe, 2 erp a köv pálca tetejébe (3. raglánvonal), 1-1 erp a köv 41 pálca tetejébe, 2 erp a köv pálca tetejébe (4. raglánvonal), 1-1 erp a köv 19 pálca tetejébe, ksz a sormag tetejébe (zárjuk a kört), ksz a köv pálca tetejébe. 132 pálca.
4-16. kör: 2 lsz (sormag), 1 erp a köv pálca tetejébe, 2 erp a köv pálca tetejébe (1. raglánvonal), 1-1 erp minden pálca pálca tetejébe a 2. raglánvonalig, 2 erp a köv pálca tetejébe (2. raglánvonal), 1-1 erp minden pálca tetejébe a 3. raglánvonalig, 2 erp a köv pálca tetejébe (3. raglánvonal), 1-1 erp minden pálca tetejébe a 4. raglánvonalig, 2 erp a köv pálca tetejébe (4. raglánvonal), 1-1 erp minden pálca tetejébe a sormagig, ksz a sormag tetejébe (zárjuk a kört), ksz a köv pálca tetejébe. A 16. körben 184 pálca van.
Innentől nem egy, hanem 2 pálcányit szaporítunk a raglánvonalakon, hogy kimélyítsük a karöltőt. A plusz szaporítások a test felé esnek, nem az ujjak felé.
17. kör: 2 lsz (sormag), 1 erp a köv pálcába, 3 erp a köv pálcába (1. raglánvonal), 1-1 erp minden pálcába a 2. raglánvonalig, 3 erp a köv pálcába (2. raglánvonal), 1-1 erp minden pálcába a 3. raglánvonalig, 3 erp a köv pálcába (3. raglánvonal), 1-1 erp minden pálcába a 4. raglánvonalig, 3 erp a köv pálcába (4. raglánvonal), 1-1 erp a sormagig, ksz a sormagba (zárjuk a kört), ksz a köv pálca tetejébe. 192 pálca.
18-26. kör: 2 lsz (sormag), 1 erp a köv pálca tetejébe, 3 erp a köv pálcába (az előző kör szaporításának középső pálcájába) (1. raglánvonal), 1-1 erp minden pálcába a 2. raglánvonalig, 3 erp a köv pálcába (az előző kör szaporításának utolsó pálcájába) (2. raglán), 1-1 erp minden pálcába a 3. raglánvonalig, 3 erp a köv pálcába (az előző kör szaporításának középső pálcájába (3. raglánvonal), 1-1 erp minden pálcába a 4. raglánvonalig, 3 erp a köv pálcába (az előző kör szaporításának utolsó pálcájába) (4. raglánvonal), 1-1 erp minden pálcába a sormagig, ksz a sormagba (zárjuk a kört), 1-1 ksz a köv 3 pálca tetejébe (így az 1. raglánvonalon lesz a sormag. A 26. körben 264 pálca van.
A következő körben leválasztjuk az ujjakat és már csak a testet horgoljuk tovább.
27. kör: 2 lsz (sormag) (az 1. raglánvonalra esik), 1-1 erp minden pálcába a 2. raglánvonalig, 2 erp úgy, hogy a tűt a 2. és 3. raglánvonal pálcájába bökjük egyszerre, 1-1 erp a 4. raglánvonalig, 1 erp közvetlenül a sormag mellé úgy, hogy a 4. és az 1. raglánvonal pálcájába bökjük a tűt, ksz a sormagba. 180 pálca. Ezzel leválasztottuk az ujjakat.
Hogy ne legyen feltűnő a testen a sormagasítás vonala, nem körben horgolunk tovább, hanem spirálisan, így egyáltalán nem lesz sormagasítás :)
28. kör eleje: 1 lsz (sormag), 1-1 rp a köv 2 pálcába.
28. kör további része-49. kör: 1-1 erp minden pálcába, szaporítás nélkül, spirálisan haladva.
A csípőnél kétoldalt 1-1 pálcát szaporítunk, a szaporítások egymás felett legyenek.
50. kör: 2 erp a köv pálcába (egyik oldalvonal), 1-1 erp a köv 89 pálcába, 2 erp a köv pálcába (másik oldalvonal), 1-1 erp minden pálcába az oldalvonalig. 182 pálca.
szaporítsunk 15 körön át, összesen 30 pálcát. A 64. körben 210 pálca van.
Horgoljunk még 7 környi erp-t szaporítás nélkül, majd még egy környi rp-t, szintén szaporítás nélkül. Ksz-mel zárjuk az utolsó kört. Dolgozzuk el a fonalvégeket. Mind a kettőt :)

Jó horgolást!
Annás





























2019. január 26., szombat

Horgolt hatszögek

Egy takaró születése 3.















































Összehorgolódtak a hatszögek, ideje kiegyenesíteni a takaró szélét. Ehhez félhatszögeket kell horgolni, mindjárt kétfélét. Az egyik fajtából 2 x 3 darab kell, ezek kerülnek majd a takaró rövidebb oldalára, a másikból pedig 2 x 8 darab, ezek a takaró hosszabb oldalát egészítik majd ki.















































Érdemes egyszerre meghorgolni az összes félhatszöget. A gombolyagokat ide tettem, oda tettem, próbálgattam, hogy melyik szín hol mutat a legjobban. Amikor meg voltam elégedve a színharmóniával, elkezdtem horgolni a hatszögeket.




















Ebből a típusból hatot horgoltam...
























... ebből pedig tizenhatot.  Egy félhatszöghöz nagyjából 10 g fonal kellett.
A félhatszögeket is a helyükön szerettem volna tartani ideiglenesen, amíg oda nem horgolom őket a megfelelő hatszögekhez, mert nem biztos, hogy meg tudtam volna jegyezni a színsorrendet, és hogy a szörnyecskéim ne keverhessék össze őket...















































... ezért rövid fonaldarabokkal lazán hozzákötöttem a félhatszögeket a takaróhoz arra részre, ahova szántam őket.















































Az összehorgolást a rövidebb oldalakon kezdtem, ugyanúgy, mint az egész hatszögeknél, félpálcákkal a horgolás fonákjáról. Először a félhatszög leghosszabb oldalát horgoltam végig, a sarkon egy láncszemet készítettem, majd a következő oldalra is félpálcákat horgoltam.















































Ezután kúszószemmel hozzákapcsoltam a félhatszöget a megfelelő hatszög sarkához...















































... majd a hatszögek összehorgolásánál ismertetett módon (előző poszt) hozzáhorgoltam a félhatszöget a hatszöghöz.















































Ezután a félhatszög következő oldalát hozzáhorgoltam a megfelelő hatszöghöz. A második félhatszögnek már három oldalát hozzá tudtam horgolni a takaróhoz, a harmadiknak viszont csak két oldalát. Amúgy egyértelműen látszik, hogy melyik oldalakhoz tudom hozzáhorgolni a pótlást, amelyik oldal már "be van szegve" az összehorgoláshoz használt fonallal, ahhoz tudom csatlakoztatni a félhatszöget. Ahol nincs ilyen, ott csak félpálcákkal végighorgolom a félhatszög oldalát.
















































A takaró hosszanti oldalán lévő félhatszögekkel is ugyanígy jártam el. Először végighorgoltam a leghosszabb oldalt, készítettem egy láncszemet, majd végighorgoltam a következő oldal is.















































Kúszószemmel a megfelelő sarokhoz kapcsoltam a félhatszöget, majd félpálcákkal összehorgoltam az oldalakat.















































Félpálcákkal folytattam az összehorgolást...















































... az utolsó oldalt viszont csak félpálcákkal végighorgoltam, mert még nem tudott ez az oldal sehova sem kapcsolódni. A következő félhatszögek a leghosszabb oldal kivételével már minden oldalukon hozzáhorgolhatók a takaróhoz, az utolsó félhatszögnek pedig a leghosszabb oldala és a legutolsóként sorra kerülő oldala nem kapcsolódik egyik blokkhoz sem.















































Egész hamar körbe lehet érni a takarón, bár még mindig nem vagyok készen, mert el kell dolgozni a fonalvégeket és kap némi szegélyt is a hatszögblokkos takaró. Csak azt még ki kell találnom :)

És amíg el nem felejtem, az összehorgoláshoz összesen 3,5 gombolyag (175 g) fonalat használtam fel.

2019. január 21., hétfő

Horgolt hatszögek

Egy takaró születése 2. rész















































Nagyon megmozgatta a fantáziámat ez a takaró, nem is bírtam magammal és két nap alatt egymáshoz is horgoltam a 37 hatszöget :) Kemény menet volt, de ismerem magam, annál türelmetlenebb vagyok, semhogy még egy vagy két napot rászánjak. Szombaton és vasárnap is reggeltől estig horgoltam, egészen belefeledkeztem a munkába...

Az összehorgolás kezdetét lépésenként fotóztam, remélem, ez a segítségetekre lesz majd.















































Kikészítettem a horgolótűt, az összehorgoláshoz választott fonalat, az összehorgolási sorrendet mutató vázlatot, a körkötőtűre felfűzött hatszögeket és egy hatalmas bögre kávét. A vázlatot érdemes tükörképként kinyomtatni, ugyanis a horgolás fonákjáról fogjuk összehorgolni a blokkokat. Ennek az az oka, hogy összehorgoláskor legtöbbször egy kitüremkedő sáv keletkezik a horgolás színén, én pedig ezt el szerettem volna kerülni. Majd látszik is a későbbiekben a képeken a különbség.















































Az összehorgoláshoz választott fonalból készítsünk egy csúszócsomót a horgolótűre, majd az első hatszög egyik csúcsán bökjük át a horgolótűt az ott található 3 szál közül 2 alatt (2 a horgolótű felett, 1 alatta).















































Készítsünk 1 láncszemet.















































Ezután minden pálca tetejébe horgoljunk 1-1 félpálcát. A hatszög egy oldalán 19 félpálca lesz (az első oldalnál az első láncszem is félpálcának számít).




























































































Fontos, hogy most is a hatszög félpálcái tetejének a felénk eső két szála alá bökjük a tűt. Amikor elérünk a hatszög következő csúcsához, készítsünk egy láncszemet, majd folytassuk a horgolást az előbbiek szerint.















































Amikor körbeértünk, kúszószemmel zárjuk a kört. Így néz ki az első hatszög körbehorgolva a fonákjáról...















































... és így a színéről. Nagyon szeretem a nagyimintát, de ha hagyományosan, csakis egyráhajtásos pálcákkal dolgoztam volna, akkor az összehorgolásnál nem marad meg a hatszög széle viszonylag egyenesnek, hanem az összehorgoló kör "beleharapott" volna a kontúrokba. Ezért kellett a félpálcás 9. kör, mert a félpálcák viccesek, a tetejükön nem kettő, hanem három szál van. Ha a két hátsóba öltve horgolom össze őket, akkor az elöl maradó egy szál megadja azt a körvonalat, amire szükségem volt ahhoz, hogy a hatszögek a lehető leghatszögebbek maradjanak. Így is pitykés egy kicsit, de nem zavaróan.















































Közelről még jobban látszik, amiről az előbb írtam.















































Folytassuk az összehorgolást. Húzzuk le a körkötőtűről a következő hatszöget, majd az első hatszögnél leírtak szerint horgoljunk félpálcákat az első oldalára. A csúcsánál ne horgoljunk láncszemet...















































...hanem kúszószemmel horgoljuk hozzá az első hatszög egyik csúcsához, az ottani láncszemet áthurkolva.















































Bökjük a horgolótűt a következő félpálca tetejének felénk eső két szála alá (első hatszög), hajtsuk a fonalat a tűre...















































... majd bökjük a tűt a következő félpálca tetejének felénk eső két szála alá (2. hatszög). Hajtsuk a fonalat a tűre...















































... majd húzzuk át a tűn lévő összes hurkon. Így készülnek azok a félpálcák, amikkel összehorgoljuk a megfelelő oldalakat. Nem olyan bonyolult ám, bele lehet jönni hamar. És igen, az ott macskaszőr :)















































Néhány félpálca után már látszik is az a kidudorodó sáv, amiről a poszt elején írtam. Azzal, hogy a fonákján horgoljuk össze a hatszögeket, ez a sáv a takaró hátuljára kerül.















































Ez sem csúnya egyébként...















































... de nekem a másik oldal sokkal jobban tetszik :)















































Az összeállítási sorrendre ügyelve horgoljuk egymáshoz a hatszögeket.















































Arra figyeljünk, hogy a hatszögek fonákja legyen felénk és hogy a félpálcák felénk eső két szálába öltve horgoljuk össze őket. Érdemes ezt többször ellenőrizni, nehogy jóval később vegyük észre a hibát.















































Ahogy növekszik a takaró, úgy lesz egyre színesebb, egyre vidámabb, ezért sem tudtam abbahagyni hétvégén a horgolást :)















































Amikor elkészültem az összehorgolással, három hibát találtam benne, de ez már így marad...

A legnagyobb munkán túl vagyok, most jönnek majd a kiegészítő hatszögek, aztán a szegély. Ahogy haladok, jelentkezem újra.

Jó horgolást!

Horgolt hatszögek

Egy takaró születése 1. rész















































Imádom a hatszögeket, a horgolást és a takarókat, főleg a nagyimintásakat. A szürkéket és a barnákat, a földszíneket és a kövek árnyalatait. A kiszáradt pocsolya szürkésbarnáját, a gombák megannyi finom árnyalatát... Épp ideje volt ezt mindet egybegyúrni, így született meg az ötlet, hogy ezekből a finom színekből horgoljak hatszögmintás takarót :)

Előszedtem a hosszú évek alatt összegyűlt pamutfonalaimat, persze vettem is hozzájuk néhány új gombolyagot is, tervezgettem, számolgattam, próbahorgoltam, aztán nekiláttam a takarókészítésnek.





















Abból indultam ki, hogy egy 50 g-os pamutgombolyagból 2 hatszöget tudjak horgolni, hogy ne legyen sok maradék. Ezek alapján egy hatszög 8 + 1 körből áll és a párhuzamos oldalai közötti távolság nagyjából 20 cm blokkolás nélkül. A vázlat szerint 37 egész hatszögre lesz szükségem és két különböző félhatszögre, ezekből 6 és 16 darab kell majd.
Úgy terveztem, hogy meghorgolom az egész hatszögeket, egy kontrasztos, sötét színnel egymáshoz horgolom őket, majd ezután kiegészítem a cakkos széleket egyenesre a félhatszögekkel. Amikor ez is megvan, jöhet a szegély.





















A hatszögek mintarajza alapján átlagos pamutfonalból (120-125 m/50 g) 4 mm-es tűvel meghorgoltam a 37 hatszöget, majd eldolgoztam a fonalvégeket is, hogy ne a legvégére maradjon ez a végtelenül sziszifuszi munka.















































Az összehorgoláshoz kipakoltam a hatszögeket a padlóra és addig rendezgettem őket, amíg a legjobban tetszett az összhatás. A színek sorrendjét egészen biztosan nem tudtam volna megjegyezni, ezért készítettem egy összehorgolási vázlatot, ahol az egymáshoz horgolás sorrendjét nyíllal jelöltem, majd ebben a sorrendben felfűztem a hatszögeket egy körkötőtűre.


































































Hétvégén összehorgoltam a hatszögeket, erről fog szólni a 2. rész :)

A takaróhorgolásról mindenféle egyéb is megtudható a fb-oldalamon.


2018. július 9., hétfő

Szeretem :)

.















































Amikor növénnyel festek, mindig meglepetések várnak, mindig izgatottan csomagolom ki és öblítem a fonalakat, hiszen csak ekkor látszik a végeredmény. Sok fonalat festek, és időnként egymás mellé kerülnek olyan motringok, amiket már nem tudok elengedni, ahogy meglátom őket együtt, természetes színharmóniában. Néha kicsit küzdök magammal, mert ezeket a fonalakat eladásra festem, igen, nem magamnak, van is, hogy sikerül meggyőznöm magam, hogy jobb helyen lesznek a gombolyagok másnál. De van, hogy bármennyire igyekszem ellenállni a kísértésnek, nem sikerül. Magukkal ragadnak a színek, elindul a fantáziám, és ha látom magam előtt, hogy mivé szeretnének válni a fonalak, már nem menekülhetek a varázserejüktől :)















































Így történt ezzel a 7 gombolyag fonallal is, látszólag semmi közük nem volt egymáshoz, de persze mégiscsak, és ezt meg is mutatták nekem, amikor pakolgattam őket ide-oda. Hiába tiltakoztam, hogy én nem hordok élénk színeket, főleg nem sárgát és zöldet, egyre erőtlenebbé váltam. Viháncoltak a fonalak, huncutkodtak a kis színfoltok, és végül elérték a céljukat, mert megálmodtam belőlük egy pulcsit.















































Minden pillanatát élveztem a kötésnek, ahogy színesedett a pulcsi. Kicsit olyan volt, mintha még mindig festenék, de most kötőtűkkel :)















































Éreztem, hogy szeretni fogom, hiába zöld és sárga, hiába feltűnő. Szépen sorban belekötöttem a kis virgonc színbombákat a pulcsiba, és boldog voltam. Boldog voltam, ha leülhettem kicsit kötni, de néha csak néztem a kanapén heverő félkész holmit. És boldog voltam :)















































El is készültem vele pár hét alatt és még mindig szeretem :) Kicsit olyan, mint egy impresszionista festmény, egy foltocskákból álló tájkép, valami, ami a sok kis részletből bennem, rajtam, tőlem válik egésszé, ettől lesz egyedi és megismételhetetlen. Szeretem :)